Az első sikeres tátrai csúcstúránk után szeptember elején meghódítottunk egy újabb Magas Tátra csúcsot, nem mást pipálhattunk ki a listán, mint a a 2454 m magas Nagyszalókit. Ismét köszönet a szervezésért Attilának, a fuvarért pedig a fáradhatatlan sofőrünknek, Tamásnak.
Az időjárás ezúttal nem volt túl kegyes hozzánk, már Poprádon tudtuk, hogy ezen túrán valószínűleg nem fogunk leégni, mint az előzőn, mert konkrétan a Tátrából semmi nem látszódott. Sajnos órási köd volt végig az úton, szitált az eső és a csúcson sem láttunk semmit egymáson kívül. Ótátrafüredről siklóval mentünk fel a Tarajkára, és innen kezdtünk meg túránkat, először a piros jelzést követtük, majd az első elágazásnál a kék jelzésre kanyarodtunk rá, és ezen haladtunk egészen a csúcsig. Az út elején az alacsonyabban fekvő erdős, és törpefenyős részeken tejköddel és szitáló esővel kellett megküzdenünk. Nagyjából a Miksa kilátó után kezdett minimálisan tisztulni a levegő, és engedett az orrunknál tovább látni.
Gondolom mondanom sem kell, hogy a Miksa kilátó panorámájában nem volt szerencsénk gyönyörködni... Mindössze a nagy fehérséget láttuk magunk előtt, a környező hegyeket pedig mintha valaki leradírozta volna a tájról. Azért összeálltunk egy gyors, spontán csoportképre és folytattuk tovább az utunkat, az egyre ritkuló növényzetben és ködben.
"Az uram a turistaúthoz öltözött és rettenetesen utál, hogy épp itt kell lennie a ködben..." című kép.
Mikor elértük a növényzet határát, és úgy éreztem a kőóriások országában járok némiképp tisztulni látszott a levegő és meglibbentette annak illúzióját, hogy talán a csúcson a felhőréteg felé emelkedünk és ha az alattunk elterülő tájat nem is, de valamit azért látni fogunk a környező csúcsokból. A felhők (köd) iszonyatosan gyorsan mozogtak, amit egyik pillanatban látni engedtek a tájból az pár perc múlva már láthatatlan volt, és fordítva.
Azt hiszem ez volt a kedvenc részletem a túrán látottakból, a ködtengerből előbukkanó gerinc az úttal és az apró hangyaként masírozó túristákkal.
A csúcson sajnos ismét az orrunkig sem látunk, és tejköd várt minket... Konkrétan annyira nem látszódott semmi, hogy én azt sem érzékeltem, hogy felértünk a csúcsra. Mivel a többiek arról beszéltek, hogy lesz egy előcsúcs is, ezért én teljesen abban a hitben voltam, hogy még csak ott járunk és megpihentünk. Vissza is utasítottam a pálinkát mondván, hogy ha én abból most iszok már biztos nem érek fel a csúcsra... Majd kedvesen felvilágosítottak, hogy ez "a csúcs". "Ez a csúcs?" kérdeztem vissza és boldogan húztam meg a pálinkás üveget, annyira megörültem, hogy nem kell tovább küzdenem, mert már majdnem kezdtem feladni a harcot. Azt hiszem valamivel monumentálisabb keresztet képzeltem el a csúcsra ezért nem akartam elhinni, hogy megérkeztünk... Mindenesetre talán még életemben nem esett ilyen jól egy kupica pálinka, mint akkor. :D
Ismét sikerült bebizonyítanom önmagamnak, hogy nincs lehetetlen, és ha valamit nagyon akar az ember, akkor kitartással el tudja érni, csak hinnie kell önmagában. Többször éreztem azt, a túra során hogy, nem biztos, hogy most feljutok a csúcsra, de mindig erőt vettem magamon és folytattam tovább, nem adtam fel. Annak ellenére, hogy az időjárás kicsit kitolt velünk elégedetten tértem haza a túráról, a tény hogy sikerült teljesítenem boldogsággal töltött el. Azóta már még egyszer megjártuk a Tátrát, múlt szombaton ugyanis a Zöld tavi menedékházhoz túráztunk, és ezúttal a csodás idő engedte látni a Nagyszalóki csúcsot is. Nos nehezemre esett elhinni, hogy én azt a saját lábamon megmásztam. Olyan óriásinak tűnt, hogy ép ésszel felfoghatatlan volt számomra hogy jutottam fel én oda... Arról nem is beszélve, hogy lehet jobban jártunk, hogy nem láttuk hol járunk, mert ha látom mennyi van még hátra lehet feladom a felénél. :D
A túra számszaki adatai:
- a túra időtartama: kb 7 óra (reggel 8 órától délután 4-ig pár kisebb pihenővel)
- a túra hossza: kb 12 km
- szintemelkedés: kb 1200 m
Az alábbi képpel ellentétben, mi a Tarajkáról nem egyenesen mentünk felfelé, hanem először balra kanyarodva követtük a piros jelzést, majd úgy tértünk rá a kékre. A képen jelzett útvonal rövidebb, de mivel egy sípálya, így nem a legjobb arra terep, ezért mi a turistatat választottuk inkább.
részletes leírást ITT találtok.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése