Szeptember végén ismét volt alkalmunk részt venni egy csoportos magas tátrai túrán. Ezúttal egy sokkal "kedvesebb" úticélunk volt mint az előző két alkalommal, amikor több, mint 1000 méteres szintkülönbséget győztünk le. Most "csak" az 1500 méteren festői környezetben fekvő Zöld-tavi menedékházat vettük célba. A Nagyszalóki csúcstúrával ellentétben most csodás időt fogtunk ki, és órákhosszat gyönyörködhettünk az ezernyi színben pompázó mesés őszi erdőben.
Most is hajnalban indultunk itthonról, és 8-9 körül érkeztünk meg a Matlárházától nem messze lévő út melletti parkolóba. A túra ezúttal nem volt túl megterhelő, inkább csak egy kellemes kis erdei sétának nevezném annak ellenére, hogy itt is több, mint 600 méter szintemelkedést kellett leküzdenünk. A tóig végig a sárga jelzésen haladtunk kényelmes, zúzalékos erdei úton. Hála az égnek nem voltak nagyon meredek részek, így volt energiánk a meseszép tájban is gyönyörködni és nem csak szenvedni. A napsütésnek és a meleg időnek köszönhetően pedig hamar lekerült mindenkiről a dzseki...
A legtökéletesebb időpontot választottuk erre a túrára, a természet meseszép volt, az erdő a narancs, sárga és piros ezernyi árnyalatában pompázott, és a megannyi őszi szín élettel töltötte meg tájat. Az utolsó szakaszon már a felénk magasodó monumentális hegycsúcsokat is közelebbről szemügyre vehettük, és nemsokára elénk tárult a nevét meghazudtolni nem tudó türkiz színben pompázó Zöld-tó és a menedékház
Természetesen a tavat is körbesétáltuk, ezután pedig megpihentünk a menedékháznál és elfogyasztottuk a magunkkal hozott elemózsiánkat, hogy újult erővel vághassunk neki a visszafelé útnak. A pihenő közben pedig társaságunk is akadt, egy nagyon kedves kis fekete-fehér cica személyében, akivel én megpróbáltam közelebbi kapcsolatba is kerülni. :D
Visszafelé másik utat választottunk, hogy változatosabb legyen a túra, így a piros jelzésen indultunk el. Itt volt egy meredekebben emelkedő szakasz, ami nem esett annyira jól, de szerencsére nem volt túl hosszú, és a káprázatos színek hamar feledtették velem a kisebb megpróbáltatásokat.
A piros és a kék jelzés találkozásánál találtuk a Fehér-tavat, ami hasonlóan szép volt, mint "zöld társa". Majd innen a kék jelzésen folytattuk tovább az utat, egészen addig, míg újra el nem értük a sárgát, amin felfelé indultunk a tóhoz.Délután 4 körül értünk vissza az autóhoz és kellemesen elfáradva vágtunk neki a hazafelé vezető kb 3 órás autóútnak.
A túra számszaki adatai:
- a túra időtartama: kb 7 óra volt (reggel 9 órától délután 4-ig kellemes tempóban egy hosszabb pihenővel a tónál)
- a túra hossza: kb 15 km
- szintemelkedés: kb 615 m
A Matlárháza után lévő út menti parkolóból (Tatranské Matliare) indultunk a sárga jelzésen és ezt követtük egészen a tóig (egy szakaszon a kék jelzéssel együtt halad az út). Visszafelé a piros jelzésen indultunk el, a kéken folytattuk az utat, majd újra belecsatlakoztunk a sárga jelzésű útba, és ezen mentünk vissza a parkolóig.
Jártatok már a Zöld-tavi menedékháznál?
Csodaszép helyen jártál ismét. Mindig irigykedve nézem a képeket, olvasom a blogodat. Egyetem és munka mellett nem nagyon jut idő turázni sajnos nekem :(.
VálaszTörlésTényleg meseszép ez a hely, főleg ebben az időszakban, amikor ilyen szép színes a természet. :) Sajnos munka és a suli mellett megértem, hogy nem sok időd jut kikapcsolódni. :/ Meló nálam is van nem kevés, de hála az égnek a hétvégéim azért szabadok, és nem viszem haza a munkám.
Törlés